A meccs után a Szigeti úton, nulla fokban bandukolva alig éreztem az összefagyott lábfejemet, de nem bántam meg, hogy hosszú idő után újra megnéztem a PMFC-t.
A meccs után a Szigeti úton nulla fokban bandukolva alig éreztem az összefagyott lábfejemet, de nem bántam meg, hogy hosszú idő után újra megnéztem a PMFC-t.
A cikk a hirdetés után folytatódik
Felcsút, Mezőkövesd, Kisvárda: ennek a három településnek nincsenek évtizedes futballhagyományai, és összeadva is csak fele annyi lakosuk van, mint a pécsi Kertvárosnak. Ennek ellenére első osztályú futballklubbal és szép új stadionnal büszkélkedhet mindhárom, míg a korábban hosszú ideig masszívan NB I-es PMFC évek óta egy, a 80-as évek elején ragadt létesítményben eszi a harmadosztályú csapatok keserű kenyerét. Felcsút a fejedelmi szállásterület központja, tehát logikus színhelye közpénzmilliárdok elköltésének. A másik két kisvárosban pedig ambíciózus törzsfőknek, Seszták Miklós egykori miniszternek és Tállai András államtitkár-NAV-elnöknek, egykori mezőkövesdi polgármesternek rebegnek hálaimát azok, akik minden második hétvégén szotyizgatva figyelik azt a különös tevékenységet, amit nálunk valamiért profi labdarúgásnak neveznek felesleges közpénzégetés helyett.
A PMFC-t a Magyar Kupa 32 csapata között a jelenleg az NB I. hetedik helyén álló Kisvárdával hozta össze a sors. A továbbjutás egy mérkőzésen dől el, nincs visszavágó. Mivel a NER-futballpiramisán nagyon távol helyezkedik el egymástól a két klub, és anyagi lehetőségeik közt hatalmas, úgy tíz fűtött futballpályányi szakadék tátong, nem volt kérdés, hogy körülbelül fél év után újra kilátogatok korábbi szurkolói sikereim színhelyére, az újmecsekaljai stadionba.
Arra számítottam, hogy az abszurd szerda déli (!) meccskezdés miatt maximum 50 nyugdíjas fogja kortyolgatni a lelátón a forralt bort meg a hideg sört, de tévedtem. Legalább négyszázan foglaltak helyet a lelátón, de az is lehet, hogy a Nemzeti Sportnak van igaza, szerintük hétszázan szurkoltak a helyszínen, bár ők híresek arról, hogy szeretnek túlozni, ha magyar fociról van szó.
Elég hamar kiderült, hogy a Kisvárda egy dolgot biztosan nem szeretne a fagypont körüli hidegben: focizni. Látványosan nem volt kedvük ehhez az egész szaladgáláshoz. Általában minden elképzelés nélkül ívelgették fel a labdákat a PMFC térfelére, ahonnan a pécsi belső védők, főleg a 3-as számmal játszó Rácz László üzembiztosan fejelgette és rugdalta vissza azokat. Rácz amúgy hibátlanul hozta le a meccset, kiválóan helyezkedett, mindig ott volt, ahol kellett, imponálóan magabiztos volt fejjel és lábbal is, jelentős érdemei vannak abban, hogy 90 perc alatt mindössze két helyzete volt az első osztályú ellenfélnek.
A másik kiemelkedő pécsi teljesítmény a Szekszárdról igazolt 21 éves Hegedűs Márké, akinek a megmozdulásai sokszor arattak nyílt színi tapsot. Nekem a kedvencem az volt tőle, amikor egy ívelésre sprintben érkezve a labdát dropból, külsővel pörgette csapattársa elé úgy, hogy annak egy centit sem kellett változtatnia futási irányán. Az egész meccs legszebb jelenete volt.
Általánosan elmondható, hogy a kétosztálynyi különbség nemcsak a csapatjáték, de az egyéni teljesítmények és képességek szintjén sem látszott. A pécsi játékosok semmilyen vonatkozásban nem maradtak alul első osztályban futballozó ellenfeleikkel szemben. Nem voltak kevésbé labdabiztosak, gyorsak vagy fegyelmezettek, és mivel szemmel láthatóan jobban akarták a győzelmet, a meccs nagy részében ők játszottak fölényben, amit gólra is tudtak váltani.
A pécsi kezdő tizenegy átlagéletkora 24, az ellenfélé 26 év volt, de a rutintöbblet nem látszott. Igaz ugyan, hogy a legutóbbi, Honvéd elleni győztes bajnokihoz képest nyolc helyen változtatott a kezdőcsapaton a Kisvárda edzője, az egykori válogatott Dajka László, de a most lehetőséget kapó játékosok is a keret tagjai, rendszeresen játszanak az első osztályban. Ezúttal szokatlanul sok, a kapussal együtt öt magyar játékos szerepelt a kezdőcsapatban (háromnál több nem nagyon szokott), de a Pécsre érkező 18-as keretben 12 idegenlégióst számoltunk össze, 20 év alatti játékos pedig mindössze egy volt a keretben, Kovácsréti, mondjuk ő legalább a kezdőben kapott helyet.
Mivel az első osztályú csapatok mind továbbjutottak, a kupaszerda legnagyobb meglepetését egyértelműen a Pécs szolgáltatta.
PMFC-Kisvárda 1-0 (0-0) Gólszerző: Tihanyi Olivér (65.)
PMFC: Egyed – Grabant, Gajág, Rácz, Németh – Kónya, Nikic, Futó (Szabó, 63.) – Tihanyi (Koller 68.), Geiger (Katona, 87.), Hegedűs. Vezetőedző: Vas László.
Kisvárda Master Good: Zöldesi – Melnik, Beriosz, Ene (Karaszjuk 36.), Baranyai – Lucas, Anderson Pico (Grozav, 70.) – Gosztonyi, Bumba (Hugo Seco, 46.), Kovácsréti – Tischler. Vezetőedző: Dajka László.
FRISSÍTÉS 12.05.: A szerda esti kupameccsen a másodosztályú Békéscsaba legyőzte a Ferencvárost, ami legalább akkora meglepetés, mint a Pécs továbbjutása.
Keretes szerkezetek.
